Szívfájdalom

Ködben ácsorognak tétován a fák, 

kései metszéstől sebzett a sövény;

fény imbolyog a bokrok vonalán,

szívemben haldoklik a hiú remény.

A kapukulcsot a zárból kiveszem…

nem jön el úgysem a várva várt,

kesernyés, kései, bódult szerelem;

ideje bezárni ezt a bús bazárt.

Kerítésemről is feslik már a festék,

a hajdan boldog ház túlélte fénykorát. 

Szállongó homályban telnek már az esték, 

magányban kortyolom az emlékek borát.

Emlékként pereg sok tavalyi toboz,

(a téli szél a fenyők csúcsait cibálja)

Vége az ősznek, ez már December bálja,

dermedő kezével mellemen motoz.

(Érzésem múló szívfájdalom, 

gyengeség, hogy erről szól bánatos dalom.

Gyújtsunk gyertyát, hívjunk társaságot,

tegyünk fel szép zenét!

Ne hallgassuk naphosszat a csendet,

a haldokló kert sok apró neszét!)