Novemberi parkban

Novemberi parkban

Foszlik a vén platán álcaruhája,

vedlett rongyai a sétányon hevernek.
Közmunkások részvétlen bakancsa
tapos a fakérgen, ahogy arra mennek,

lassú léptekkel, kedélytelenül,

szájuk sarkában füstölgő csikkel.
Lent sétálok éppen a kicsikkel,

és rájuk szólok, ne zavarják őket,

hancúrozással a munkából jövőket,

kiknek vállán nehéz teher az élet
mely most épp rajtuk tapos…
Meglódul a csapat, léptet szaporáznak,
(a sarkon befordul a sárga villamos).

A kanyarban eltűnnek, nem marad

nyomukban más, csak levélrakás,
ágak, tört fakéreg a kövezeten,

szomorkás sorok egy papírfecnin…
(ha nem kallódik el, majd átvezetem)